„Annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk, s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete írósvajat”  

Petőfi Sándor

Városunkban a vak is hazatalál, csak olvasnia kell a botjával a járdákat.

Gondolom azért van, hogy a kutyák ne pisiljék le az oszlopot.

Az új térköves járda is hullámosodik.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj...

A résekből kinövő gyomok pillanatok alatt végezni fognak a térkövekkel.

Ez lesz a jövő.

Az a szép zöld gyep...

Elvadult tájon gázolok: 
Ős, buja földön dudva, muhar. 
Ezt a vad mezőt ismerem, 
Ez a magyar Ugar. 

Ady Endre

Valaha kaszálták és az iskolások gátköröket futhattak...

Vannak persze jó példák is:

A környéken lakók nekiálltak és rendbetették. Köszönet és tisztelet érte!